Ritkán találok jó magyar filmet, most ez nyilván teljesen szubjektív. A filmről számos kritika és vélemény létezik. Mostanában inkább a filmsorozatokat részesítem előnyben, a kitolt időkorlát lehetőséget ad olyan szintű karakterábrázolásra és mélységre, ami egy könyvvel megegyező szintre emelheti. Az ötödik pecsét alapjául egy kisregény szolgál, a cselekmény feldolgozható egy filmben. Sánta Ferenc az írója a könyvet nem olvastam, a film viszont talán nem is teszi szükségessé, nekem ez így kerek, főleg hogy rendkívüli színészek hozzák létre, rendkívüli rendezővel. Dióhéjban a történet egy morális dilemma és annak cselekvésben való alkalmazása, összességében parádésan de ilyen van még. Ami engem megvett, egy cirka 3/4 órás dialógus, amivel nyit, később ez kiegészül egy Latinovits monológgal, a rendezés a bevágott Bosch képek, és a már említett színészi teljesítmény miatt, minden pillanata élvezhető. Ez a lényeg. Nem igazán szeretem azokat a filmeket, ahol előkészítenek valami nagy durranásra, addig lehet malmozni, unatkozni. Itt végig fenn van a feszültség, na és persze minden szint. Sokan a legjobb magyar filmnek tartják, nem láttam az összeset, de nálam szép csendben felkúszott a top all 3 ba, a külföldieket is beleértve. A zenéről se feledkezzünk meg, minden a helyén van.

 https://www.youtube.com/watch?v=frLkpZDQZTo